Az aliansz imahét programjának margójára - MET szeged

Go to content

Main menu:

Az aliansz imahét programjának margójára

Publikációk

Szegedi gyülekezetünket ebben az évben is invitálták, hogy „ha elvi akadálya nincs”, vegyünk részt az Aliansz Imahét 2012-es januári programjában. Mivel ilyen kifogással nem éltünk, sőt fontosnak tartottuk most is a más közösségekkel való kapcsolatépítést, ismerkedést, így készültünk a gyülekezetekkel való találkozásokra, szolgálatokra és valamennyi meghirdetett helyszínre családostul látogattunk el. Az Aliansz Imahét kézhez kapott programját forgatva annak témáit, a formálódás (Wesleyvel szólva: megszentelődés) kegyelmi adományának közel engedését és a hozzájuk rendelt textusokat „evangéliuminak” és hitelesnek találtam.
Mivel érdekelt a fölvetett témák tulajdonképpeni problémaszituációja, utánakerestem és elolvastam az
Újévi megállás, elcsendesedés és formálódás az Úr jelenlétében és kezében címmel, 2011 karácsonyán közrebocsátott Magyar Evangéliumi Szövetség hírlevelét. Az írás bevezető sorai, első bekezdései − a kezdeti „elvi akadályokat nem rögzítő” szemlélődésemet követően − zavarba hoztak, meghökkentettek, ugyanis a következőket olvastam: „Életünk mindennapi küzdelmei, a világ, szűkebb hazánk és Európánk hírei nem kedveznek az ünnepi, újévi készülődésünknek. A nagy magabiztosság, sőt bibliai örökségeink, s az Úr nevének fájó megvetése, megtagadása után Európa szükségállapotot hirdetett meg, hogy az Euró „be ne dőljön”. Kidolgozott pénzügyi terveket újraformálnak, mindent át kell alakítani, ha lábon akarunk maradni – halljuk nap mint nap. Mert ezek a hullámverések minket is elértek, s a mi csónakunk is habok között hányódik. Magunkért, egymásért és egész nemzetünkért való aggódással is költögetjük Jézust a hajóban: Mester, Te alszol?!”.
A bevezető sorok Európa-szkepticizmusa (a „bibliai örökséget” és az „Úr nevét fájón megvető” Európa megemlítése) és annak időzítése, az Imahét napi
tematikáinak taglalása a hazai események tükrében meglehetősen értelmezhetetlennek, homályosnak tűnt, noha egyértelműségre törekedett. Az írásból ugyanis nem derült ki pontosan, hogy a „bibliai örökségünk, (a Magyar Evangéliumi Szövetségben tömörült egyházak, gyülekezetek bibliai öröksége? Magyar egyházak bibliai öröksége? Zsidó-keresztény kultúrkör bibliai öröksége? Más?) és az „Úr nevének megvetése” az Európai Unió alkotmányának az Isten nevével kapcsolatos vitáit (Isten neve nem szerepel az EU alkotmányában), vagy a „pénzügyi tervek újraformálásának”, a Mammon roppantó ölelésében vergődő Európa(i Unió) Istentől való elszakítottságát idézi? Az előbbi fölvetés megfogalmazása (amennyiben az európai hagyományt, sőt Európát, mint hagyományt tekintetbe vesszük) zavarosnak hatott, utóbbi (a régió stabilitására nézve, noha eredményét némely kutatóintézetek vitatják) túlságosan gyanútlannak, már-már naivnak tűnt. Még inkább kétséges, hogy a mai magyarországi viszonyokat, konfliktusokat az írás úgy mutatta be, mint az Európa(i Unió) imént említett erkölcsi hiányosságai és istentelensége által gerjesztett „hullámverést,” illetve az általa hátrahagyott vagy a hullámokon most is hányódó-tornyosuló fölfordulást. Mindeközben a hírlevél egy szótsem említett azokról a szólásszabadságot, önrendelkezési jogot, vallásszabadságot is durván sértő hazai intézkedésekről, melyek embereket bélyegeztek és bélyegeznek meg (gondolok a százötvenezer forintos bírsággal fenyegetett hajléktalanok megalázására is), közösségeket bomlasztottak és teszik most is, szervezetek és hosszú munkával felépített intézményrendszerek, felekezetek, egyházak létét fenyegetik. Mi is volt hát a célja a körlevél első két bekezdésének? Valóban az imahét heti tematikájára való evangéliumi ráhangolódást segítette? A jézusi evangélium szellemét idézve a kicsik, gyöngék, kitaszítottak, jogfosztottak védelmét idézte, vagy valamifajta „aktuál-politikai” útkeresés, netán állásfoglalás kevéssé átgondolt, tétova rajzait, vonalait tükrözik a sorok?
A kereszténység és a bibliai ihletettséggel mélyen átitatott, az adott körülményeket mindig figyelembe vevőjézusi evangélium hirdetése elválaszthatatlanok. Kétséges, hogy az Aliansz Imahét 2012. januári programját „helyzetbe hozó” Magyar Evangéliumi Szövetség
hírlevelének némely sorai ezt valóban tükrözték volna.

Iványi Gábor jr.
lelkész, Szeged


Megjelent az Élet és Világosság 2012/2 számában

 
 
Back to content | Back to main menu